Minden ünnepnek megvan a maga gyertyatartó stílusa, így a karácsonynak is. De a trendeket nem csak az ünnepek, hanem az országhatárok is befolyásolják. Most a tradicionális svéd karácsonyi gyertyatartók kerülnek terítékre, ezekből mutatok be néhány érdekeset.
Svédországban óriási népszerűsége van a gyertyáknak és a gyertyagyújtásnak. A svédek közel 50 ezer tonna gyertyát égetnek el évente. A mindennapos gyertyahasználat leginkább azzal magyarázható, hogy ősztől tavaszig nagyon rövidek a nappalok, sőt, az ország bizonyos területein fel sem kel a nap. A sötétség pszichésen nagyon megterhelő, ezért fel kell dobni valamivel a hangulatot. Ennek egyik bevált módszere a gyertyák égetése.
A sötétség mellett az ünnepi hangulat is kedvez a gyertyagyújtásnak. Kétség kívül karácsony környékén égetnek a legtöbb gyertyát. Az adventi időszakban beindul a gyertyák és gyertyatartó vásárlása. Vannak, akik a szezon újdonságaira hajtanak, sokan pedig a régi, hagyományos gyertyatartókat kutatják fel. Az emberek többsége minden évben beszerez valami újdonságot, akkor is, ha Dunát lehetne rekeszteni az előző évek alatt összegyűlt karácsonyi kellékekkel.
Én azoknak a táborát erősítem, akik a régi, hagyományos karácsonyi díszek után kutatnak. Szeretem azokat a tárgyakat, melyeknek történetük és lelkük van. Természetesen a fő érdeklődési területem a gyertyatartó, de képes vagyok bármilyen használati tárgyhoz hozzáképzelni a gyertyát. Így volt ez a mosófa esetén is, ami remek alapja lett az adventi asztali díszemnek.
Az idén tudatosan kezdtem el felkutatni a svéd tradicionális gyertyatartókat. Veszélyes hobby a régiségek gyűjtése, az ember szinte a rabjává tud válni. Nem telik el nap, hogy ne nézném meg az újonnan piacra kerülő tárgyakat, a legérdekesebbeket pedig megpróbálom licitálás útján megszerezni. Így sikerült lecsapnom az alábbi pár tradicionális svéd karácsonyi gyertyatartóra is.
Karácsonyi gyertyatartók, allmoge stílusban
Mi az az allmoge stílus? Nem más, mint az 1650 – 1900-ig tartó időszakban a svéd paraszti világra jellemző stílus, az általuk használt tárgyak, minták és formák összefoglaló neve. A vidéki emberek használati tárgyaira az egyszerűség, a letisztultság, a praktikum volt a jellemző. A leggyakrabban használt alapanyag a fa, de a vörösréz is elég elterjedt volt. Domináló szín a piros és a kék, a legkedveltebb díszítő motívumok pedig a mezei virágok voltak.
A fa, mint alapanyag gyakran köszön vissza ebből az időszakból, ami nem csoda, hisz annyi fa van Svédországban, hogy a beszerzés nem okozott gondot. A fafaragás általános elfoglaltság volt szinte minden család életében, ami többnyire nem a szórakozásról, hanem a szükséges tárgyak előállításáról szólt.
Természetesen gyertyatartókat is faragtak fából, amiket legtöbbször pirosra festettek. Nem találtam róla feljegyzést, hogy akkoriban milyen gyakran okozott tüzet az égő gyertya a fa gyertyatartók gyúlékonysága miatt, de gyanítom, nem volt ritka. Mindenesetre az allmoge gyertyatartók nagyon szépen mutatnak a sima fehér gyertyákkal.
Angyalkás karácsonyi gyertyatartók
Az angyalkás karácsonyi gyertyatartók annyira népszerűek, hogy szerintem nincs olyan család Svédországban, ahol legalább egy angyalkás gyertyatartóban ne égne gyertya karácsonykor. Az angyalok népszerűségének egyik oka, amivel bizonyára nem mondok újat, hogy Jézus születésekor angyalok vigyáztak a kisdedre. Ez azonban nem annyira egyedi, hisz más országokban is emiatt használnak angyal díszeket karácsonykor.
Van azonban más oka is, hogy angyalokkal veszik körül magukat az emberek ezen az ünnepen. A paraszti Svédországban, főként a 19. században, úgy tartották, hogy az ősök szellemei karácsony éjszakáján visszatérnek, hogy megnézzék, hogyan élnek a család élő tagjai.
Akkoriban nem merték kimondani az eltávozottakról, hogy halottak, ezért nevezték őket angyaloknak. A visszatérő lelkekkel jól kellett bánni, megterített asztallal, sörrel és egyéb finomságokkal kellett várni őket. Karácsony éjszakáján a ház urának és családjának a padlón kellett aludni, hogy a visszatért angyalok az ágyukban aludhassanak.
Fenyőfa alakú gyertyatartó
Bár napjainkban már teljesen természetes a karácsonyfa díszítés, nem volt ez mindig így, Svédországban sem. Eleinte a bejárati ajtó két oldalára helyeztek el egy-egy nagy fenyőágat, mely egyrészt a karácsony közeledtét jelezte, másrészt védelmet nyújtott a gonosz ellen.
Svédországban az első ismert karácsonyfa 1741-ben lett felállítva. Eleinte az uradalmakban és a plébániákban díszítettek fenyőfát, majd az 1800-as évek végén kezdett elterjedni ez a szokás a teljes lakosság körében. Leggyakrabban almát, gyertyát, szalagokat és házilag elkészíthető, egyszerű díszeket aggattak a fenyőfára.
Élő fenyőfát több országban is díszítenek karácsonykor, de fából készített, zöldre festett fenyőfa alakú karácsonyi gyertyatartók nem jellemzőek más országban. Többféle változata is létezik. Különbség a méretben és a gyertyatartók számában van, a 9 gyertyás változat a legnagyobb. Nem mondom, hogy nem tartom tűzveszélyesnek, de felügyelet mellett égetve csodálatos látvány.
Angyaljáték gyertyatartó
Änglaspel, azaz angyalok játéka. A gyertyatartónak a gyökerei Németországba nyúlnak vissza, de ez a letisztultabb svéd változat lett a népszerűbb és elterjedtebb. Amint látod, ez szintén egy angyalkás gyertyatartó, de az igazi érdekessége másban rejlik.
Az änglaspel egy olyan karácsonyi gyertyatartó, amely a gyertyák égetése közben csilingelő hangot ad ki. Ennek magyarázata a következő: a gyertyaláng hője felfelé emelkedik, majd a meleg levegő áramlása megforgatja a gyertyák felett lévő turbina szerű lapátokat.
A forgó lapáthoz rögzített kis rudak forgás közben hozzáütődnek a csengőhöz, így képződik a kis harangjáték.
Az alábbi kis videóban be is mutatom, hogyan működik az änglaspel harangjátéka. Érdemes a hangerőt feltekerni, mert a csilingelés elég finom, halk, sejtelmes.
Ne feledd, a gyertya lángja karácsonykor fokozottan veszélyes. A biztonságos gyertyagyújtás szabályait mindig be kell tartani, hisz egy apró figyelmetlenség komoly problémát okozhat.
