A faragott gyertya a színek és csavarások harmonikus összhangja viaszból alkotva. Inkább hasonlít egy műalkotáshoz, mint egy gyertyához. Tudod honnan ered és hogyan készül ez a csoda?

A faragott gyertya eredete

A gyertyafaragás története a XVI. századi Olaszországból, a barokk korból ered. A barokk viharszerűen meghódított mindent: építészetet, művészetet, divatot és nem kímélte a gyertyakészítést sem. Akkoriban a gyertya volt az egyetlen fényforrás, így ahhoz, hogy stílusban igazodjon a többi berendezési tárgyhoz, a velencei gyertyakészítők igyekeztek belevinni a barokk vonásait a gyertyákba. Abban a korban minden, ami a barokk stílusban készült – így a faragott gyertya is – nagyon népszerű volt, a gazdagságot és a pompát szimbolizálta.

A barokk kor faragott gyertyái méhviaszból készített szobrocskák, vagy domborművek voltak, nem hasonlítottak a faragással, csavarással készült mai változatokhoz. Azok a gyertyák natúr méhviasz színűek voltak, nem olyan színesek, mint manapság.

A jelen kori faragott gyertyák igazi elődje az 1800-as évekre nyúlik vissza, amikor is Németországban és Hollandiában elkezdték alkalmazni a ma is alkalmazott, tradicionális mártás technikát. Innen már csak egy lépés volt, hogy a forró viaszba díszítésként mintákat is faragtak.

A faragott gyertyák készítése röviden

Az interneten számtalan szebbnél szebb faragott gyertyafotót nézegethetjük, inspirációt is gyűjthetünk, mégis azt kell mondani, hogy kreativitás és kézügyesség nélkül faragott gyertyát nem lehet készíteni. Aki ebbe belekezd, egyrészt tudnia kell, hogyan viselkedik a viasz, másrészt érzéke kell hogy legyen a színekhez és a formákhoz.

1. lépés: a gyertya magja

Az első lépés a gyertya alapjának, vagyis magjának elkészítése. Hagyományos gyertyaöntési technikával készül. Leggyakrabban csillag alakú, de nem ritka a gömb, a gúla, vagy egyéb más forma használata sem.

2. lépés: mártogatás

Az elkészített, és teljesen megszilárdult gyertyaalapot színes viaszba mártogatják, mely során a gyertyamagra egy képlékeny, faragható, formálható réteg kerül. A gyertyakészítő kreativitásán múlik, hogy milyen színeket párosít össze. A különböző színek harmóniája teszi a faragott gyertyát egyedivé és különlegessé.

3. lépés: faragás

A mártogatás befejezése után azonnal kezdődik a gyertya faragása. Erre csak addig van lehetőség, amíg a viasz meg nem szilárdul, ezután már nem formálható. Ez az idő nem több, mint 10 – 15 perc, tehát ilyen rövid idő áll rendelkezésre egy komplett gyertya faragására és mintázására.

4. lépés: lakkozás

Az elkészült és kiszáradt alkotást végül egy speciális lakkba mártják, ami fényes, ragyogó felületet ad neki. A lakk megvédi a gyertyát a sérülésektől és könnyebbé teszi a portalanítását is. A teljes száradás után a faragott gyertya úgy néz ki, mintha porcelánból készült volna.


Aki egy ilyen gyönyörű alkotással ajándékoz meg valakit, két ember tesz boldoggá. Azt, aki kapja és azt, aki készítette. Ezek a gyertyák attól olyan csodálatosak, hogy a gyertyafaragó a tudásán, a türelmén és a kreativitásán kívül minden egyes darabba szívét – lelkét is belefaragja.